Zapier vagy Make: ezer futásnál több mint tízszeres lehet a különbség

Havi ezer, azonnal induló futás és futásonként három sikeres alkalmazásművelet esetén a Make több mint tízszer olcsóbb lehet a Zapiernél: a Workflow Math 2026. október 5-i kalkulációja 10,59 dolláros Make Core és 133,50 dolláros Zapier Professional csomagot rendelt ehhez a terheléshez. A több mint tizenkétszeres eltérés az adott folyamatra, az akkori csomagárakra és havi díjfizetésre érvényes.

Az olcsóbb választást a havi eseményszám önmagában nem dönti el. A Zapier a sikeres akciókat, a Make a végrehajtott modulműveleteket számolja; ezért ugyanaz az ezer esemény más keretet fogyaszt, ha csak egy CRM-rekordot kell létrehozni, és mást, ha keresés, számlázás és elágazás is követi. A rendszeres, eredménytelen lekérdezés különösen a Make oldalán változtathatja meg a számítást.

Mit számol fel a két szolgáltatás?

A Zapier feladatelszámolási útmutatója szerint egy klasszikus Zap minden sikeres akciólépése feladatot használ. Az indító lépés, a Filter és a Paths nem fogyaszt feladatot, ahogy a hibával leálló akció sem. A keresőlépés külön figyelmet érdemel: az elszámolása attól is függ, továbbhalad-e a Zap, ha nem talál eredményt.

A Make díjoldala a végrehajtott modulműveletekhez rendel creditet: az adat olvasása, keresése, létrehozása és frissítése külön művelet lehet, a routermodul viszont nem fogyaszt creditet. A szokásos műveletek többnyire egy creditbe kerülnek, egyes fejlettebb funkciók többe. A díjoldalon a 10 000 credites Core csomag havi fizetéssel már 12 dollárként szerepel, ezért a fenti 10,59 dolláros összeget az októberi kalkuláció árpillanatképeként kell kezelni.

A következő feltételezett folyamatoknál minden beérkező esemény külön, azonnal induló futást vált ki, minden felsorolt akció sikeres, és minden Make-modulművelet egy creditet fogyaszt. Ez fontos határ: egy időzített Make-indító egyetlen lekérdezéssel több adatrekordot is visszaadhat, amelyeknél a későbbi modulok külön-külön futhatnak le. Ilyen beállításban az indítások száma és a feldolgozott rekordok száma már nem feltétlenül azonos.

Űrlapból CRM: egy akció minden beküldés után

Az első feltételezett automatizmus egy új űrlapbeküldésből létrehoz egy kapcsolatot a CRM-ben. Ezer beküldés ezer sikeres Zapier-akciót, vagyis ezer feladatot jelent. A Make-nél minden eseményhez egy indító és egy rekordlétrehozó modulművelet tartozik, így a havi igény kétezer credit.

Azonos üzleti eredmény mellett tehát a Make több elszámolási egységet használ, mégis belefér a példában szereplő Core keretbe. A Zapier számára a belépő, 750 feladatos fizetős keret kevés: a következő, 1500 feladatos szint szükséges. Ez jól mutatja, miért félrevezető pusztán a feladat és a credit darabszámát összevetni: a csomaglépcső és annak ára is része a döntésnek.

Rendelésből számlázás: három akció növeli a rést

A második feltételezett folyamat rendelési eseménnyel indul. Ezután sikeresen lekéri a vevő adatait, létrehozza a számlázáshoz szükséges rekordot, majd frissíti a rendelés állapotát. Ezer rendelésnél a három alkalmazásművelet háromezer Zapier-feladatot eredményez. A Make ugyanennyi indító- és akcióműveletre összesen négyezer creditet használ.

A számítás azt feltételezi, hogy a vevőadatok lekérése minden alkalommal ténylegesen lefut, és a szükséges adatot meg is találja. Ha az indító esemény már tartalmazza a számlázáshoz szükséges adatokat, a lekérdezés elhagyható. Ekkor a Zapier havi igénye kétezer feladatra, a Make igénye háromezer creditre csökkenne. A rövidebb folyamat másik Zapier-csomaglépcsőbe kerülhet, miközben a Make továbbra is ugyanabban a Core keretben marad.

Többágú ügyfélkezelés: csak a bejárt út számít

A harmadik feltételezett folyamat ezer ügyfélkérést oszt szét a ténylegesen szükséges teendők szerint. Ötszáz kérés után egy, háromszáz után kettő, kétszáz után három sikeres alkalmazásművelet fut. A Zapier összesen 500 + 600 + 600, vagyis 1700 feladatot számolna. A Make-nél ehhez az ezer indítás is hozzáadódik, így a feltételezett fogyasztás 2700 credit.

A három lehetséges útvonal létezése önmagában nem háromszorozza meg a költséget. Egy kérés a rá vonatkozó műveleteket fogyasztja; ha egy ág előtt minden esetben külön CRM-keresés fut, azt viszont hozzá kell adni. Zapierben a keresőakció beállítása befolyásolhatja a feladatszámot, Make-ben pedig a végrehajtott keresőmodul is creditet használ. Az ágak aránya ezért legalább olyan fontos, mint az ábra összes dobozának száma.

Mennyit jelentenek ezek a csomagárban?

A Zapier díjsávjainak októberi bontása alapján az ezer, 1700 és háromezer feladatos feltételezett igényhez havi fizetéssel rendre 58,50, 73,50 és 133,50 dolláros Professional csomag tartozott. A három Make-folyamat mindegyike a már említett 10 000 credites Core keretbe fér azonnali indítás mellett. Ezek teljes csomagdíjak, nem az adott automatizmusra elkülönítve kiszámlázott részösszegek.

Ha ugyanabban a fiókban más automatizmusok is futnak, azok a közös keretből fogyasztanak. Az itt szereplő legkisebb megfelelő csomag ezért egyetlen folyamat külön vizsgálatához ad összehasonlítási alapot, nem ígéri, hogy egy már használt fiók havi számlája pontosan ennyivel nő. A választott pénznem, a havi vagy éves fizetés, valamint az esetleges többletfogyasztás szintén módosíthatja a tényleges díjat.

Az üres lekérdezés és az újrafuttatás ára

Az azonnali indításra kapott eredményt a rendszeres lekérdezés átírhatja. Ha egy Make-forgatókönyv kétpercenként ellenőrzi, érkezett-e új adat, egy harmincnapos hónapban 21 600 ellenőrzés történik; az üres ellenőrzés is használhat creditet. Ez már önmagában nagyobb a példák 10 000 credites kereténél. A Zapier klasszikus polling indítójának eredménytelen ellenőrzése ezzel szemben nem használ feladatot, bár az elérhető ellenőrzési gyakoriság a csomagtól függ.

A hiba és az ismétlés másként terheli a két keretet. Zapierben a hibás akció nem feladat, az előtte sikeresen lefutott akciók azonban igen; teljes újrajátszáskor az újra sikeresen végrehajtott lépések ismét számítanak. A Make újrafuttatási leírása szerint a korábbi indítóadatok a forgatókönyv jelenlegi változatán haladnak át, és az ismételt futás is creditet fogyaszt. Az újrafuttatás így nem pusztán egy korábbi eredmény megjelenítése: külső alkalmazásban végzett lépéseket is újra végrehajthat.

Az itt felvázolt, azonnal induló példákban a Make kisebb havi csomagdíjjal teljesíti ugyanazt a munkát. Sok üres lekérdezésnél vagy eltérő ágmegoszlásnál viszont új számítás szükséges. A kezelhetőséget a csomagárból nem lehet levezetni: azt az dönti el, hogy a szükséges kereséseket, feltételeket és hibakezelést a csapat melyik szerkesztőben tudja megbízhatóbban fenntartani.

Olvassa el ezt is:

• Zapier vagy Make: az egyszerűbb indulásért felárat kér az automatizálás
• Asana vagy monday.com: az olcsóbb csomag nem ugyanazt automatizálja
• Kincstár vagy bank: 12,3 millió forintnál évi 43 ezer is lehet a különbség