Zapier vagy Make: az egyszerűbb indulásért felárat kér az automatizálás

Kevés lépésből álló, többféle alkalmazást összekötő automatizáláshoz a Zapier lehet a gyorsabb választás. Elágazó vagy nagy havi forgalmú folyamatnál a Make lehet kedvezőbb, de csak akkor, ha a bejövő eseményeket, kereséseket és kimenő műveleteket is beleszámolják a kreditigénybe. A választást a szükséges integrációk és a ténylegesen lefutó lépések együtt döntik el.

A két szolgáltatás havidíja önmagában nem összehasonlítható: a Zapier feladatot, a Make kreditet számol, és ezek eltérő munkát fednek le. Egy magyar kisvállalkozás rendeléseit vagy ügyfélkéréseit ugyanazzal a havi eseményszámmal kell modellezni mindkét oldalon. Így látszik, hogy a könnyebb bevezetésért mikor éri meg többet fizetni.

Az integráció neve még nem elég

A TechRadar gyakorlati összevetése a Zapiert könnyebben használható kiindulópontnak, a Make-et összetettebb elágazásokhoz alkalmasabb eszköznek tartja; a Zapier alkalmazáskínálatát is szélesebbnek írja le. Ez hasznos előszűrő, de egy vállalkozásnak az számít, hogy a saját űrlapja, CRM-je, webáruháza és levelezője pontosan mely műveleteket engedi az adott platformon.

Az integrációs ellenőrzőlistán szerepeljen az indító esemény, a kereshető rekord, a létrehozható vagy módosítható adat és a szükséges jogosultság. Például egy CRM-kapcsolat önmagában kevés, ha a folyamatnak meglévő ügyfelet kell keresnie, de a kapcsolat csak új ügyfél létrehozását tudja. Saját fejlesztésű webáruháznál vagy magyar ügyviteli rendszernél külön kérdés, hogy van-e megfelelő kész kapcsolat, vagy webhookra, illetve API-kapcsolatra lesz szükség. Az utóbbi megoldás több beállítási munkát is jelenthet.

Mit fogyaszt egy lefutás?

A Zapier feladatszámlálási szabályai szerint a sikeresen végrehajtott művelet számít feladatnak; az indító esemény, a Filter és a Paths lépés önmagában nem. A keresési lépés beállítása lényeges: ha találat nélkül is folytatódik a folyamat, a keresés feladatot fogyaszt, míg a folytatás nélküli keresésre más szabály vonatkozik. Egy feltételnél megálló futás ezért kevesebbe kerülhet, mint egy olyan, amely minden alkalommal adatot keres és frissít.

A Make kreditszabályai alapján a hagyományos alkalmazásmoduloknál egy művelet jellemzően egy kredit. A bejövő adat feldolgozása, az ügyfél keresése és a rekord módosítása külön művelet lehet. Egyes MI-funkcióknál a fogyasztás a felhasznált tokenektől vagy más tényezőktől is függ, ezért a modulok egyszerű összeszorzása ott nem ad megbízható becslést.

A lépések számát a valóban végrehajtott útvonalon érdemes követni. Ha egy ügyfélkérésből vagy hibajegy lesz, vagy üzenet megy a csapatnak, a két kimenetet nem kell minden kérésnél egyszerre felszámítani. Ha viszont egy keresés több tételt ad vissza, és mindegyik külön módosítást indít, a kimenő műveletek száma megnő. Ez nagy forgalomnál többet számíthat, mint a két szolgáltatás eltérő belépőára.

Három azonos folyamat havi terhelése

Az alábbiak feltételezett számítások, nem mért ügyfélforgalom vagy kész árajánlatok. Mindegyik beérkező esemény egyetlen tételt ad, minden felsorolt művelet sikeres, a Make-ben pedig az eseményt fogadó modul is lefut. A példák hagyományos alkalmazásmodulokat használnak, MI-feldolgozás nélkül.

• Érdeklődő rögzítése: havi 100 űrlapbeküldésből CRM-rekord készül. A Zapierben az indítás után egy sikeres művelet történik, vagyis a becsült igény 100 feladat. A Make-ben a fogadás és a rekord létrehozása két modulművelet, összesen 200 kredit.
• Rendelés utáni teendők: havi 1000 rendelésnél frissül a CRM-rekord, majd kimegy egy visszaigazoló e-mail. A Zapierben a két kimenő művelet 2000 feladatot jelent. A Make-ben a fogadás, a frissítés és az e-mailküldés együtt 3000 kreditet igényel a feltételezett felépítésben.
• Ügyfélkérés továbbítása: havi 2000 kérésnél ügyfélkeresés után a választott ágon hibajegy készül vagy csapatüzenet indul. A Zapierben a példához olyan keresési beállítást feltételezünk, amely egy feladatot fogyaszt, majd egy kimenő műveletet: ez 4000 feladat. A Make-ben a fogadás, a keresés és a választott ág művelete összesen 6000 kredit.

Ha a három folyamat együtt fut, a feltételezett havi igény 6100 Zapier-feladat, illetve 9200 Make-kredit. Ezek nem egymással átváltható egységek: a Make-szám a példában a fogadást is tartalmazza, a Zapier-szám nem. A számítás célja az, hogy mindkét platformon az adott munkához megfelelő csomagkeretet lehessen kiválasztani.

Mit jelent ez a csomagáraknál?

A Make nyilvános díjszabásában az ingyenes csomag havi 1000 kreditet tartalmaz, a 10 000 kredites Core keret megjelenített ára havi 12 amerikai dollár; a Router modul nem fogyaszt kreditet. A feltételezett 200 kredites érdeklődőkezelés belefér az ingyenes keretbe. A három folyamat együttes 9200 kreditje a megadott Core keret alatt marad, de további keresés, adatátalakítás vagy több tételre bontott rendelés csökkenti a tartalékot.

A Zapier csomagoldala az ingyenes szinthez havi 100 feladatot és kétlépéses folyamatokat rendel; a Professional megjelenített kezdőára havi 19,99 amerikai dollár, és ebben érhető el a többlépéses automatizálás és a webhook. A példák együttes 6100 feladata a kezdő Professional feladatkeretnél nagyobb szintet igényel. A 19,99 dolláros kezdőárat ezért nem lehet a teljes példabeli Zapier-terhelés havidíjaként kezelni: a megfelelő feladatszintet és a havi vagy éves fizetést is ki kell választani.

A gyorsabb indulás lehetséges felára itt válik kézzelfoghatóvá. A feltételezett Make-folyamatok beleférnek egy megnevezett keretbe, míg ugyanennek a munkának a Zapier-ára a szükséges magasabb feladatszinttől függ. Fordulhat az arány, ha a Make-folyamat sok további modult futtat, vagy ha a Zapierben egy feltétel az események jelentős részénél megállítja a kimenő műveleteket.

Melyik csapatnak melyik út éri meg?

Ha a kulcsfontosságú alkalmazásban csak az egyik platform kínál megfelelő indítót és műveletet, az integráció dönti el a választást. Ha mindkettő tudja ugyanazt, kevés kimenő lépésnél és mérsékelt forgalomnál a Zapier egyszerűbb bevezetése értékes lehet egy nem technikai csapatnak. Elágazásokkal, keresésekkel és nagyobb terheléssel dolgozó csapatnál a Make vizuális forgatókönyve és a kiszámolt kreditkeret lehet előnyösebb.

A döntési fa utolsó ága a tényleges folyamat szerkezete: ugyanannyi havi bemenethez ugyanazokat a sikeres kimeneteket kell hozzárendelni, majd csak a lefutó lépéseket összeadni. Így a csomagok közötti különbség nem egy névleges havidíj, hanem az adott vállalkozás munkájára jutó költség és beállítási ráfordítás lesz.