Az Artisjus MI-manifesztója engedélyhez kötné a zenék tanítási célú használatát

Az Artisjus és az EJI 2026. október 8-án közzétett közös AI Manifesztója azt kéri a magyar törvényhozástól, hogy a generatív zenegenerátorokat ne lehessen a szerzők és előadók engedélye nélkül betanítani. A felhívás a nevesített művészek hozzájárulás nélküli utánzásának megakadályozását, igazságos alkotói jövedelmet és az emberi közreműködéssel készült felvételek megkülönböztetését is követeli.

A Papageno beszámolója Bródy Jánost, Lovasi Andrást, Falusi Mariannt és Tóth Verát is az első aláírók közé sorolja, és a nyilatkozatból azt idézi, hogy „a káros hatások kezelésére nemzeti szinten még van mód”. A kezdeményezés jelenleg jogalkotást sürgető felhívás: az általa kért általános előzetes engedélyezés nem új, hatályos szabály.

A betanítás engedélye és a jelenlegi uniós kivétel

A követelés a zenegenerátor tanításához felhasznált anyagokról szól. A javasolt rendszerben a szolgáltatónak előre rendeznie kellene, hogy a szerző műve és az előadó teljesítménye bekerülhet-e a tanítási adatok közé. Egy hangfelvételben azonban több jogosultság találkozhat: a zenemű szerzője, az előadó és a felvétel jogainak jogosultja különböző személy vagy szervezet lehet. Az egyikük hozzájárulása ezért önmagában nem feltétlenül rendezi az összes érintett jogot.

A szerzői jogi uniós irányelv szöveg- és adatbányászati kivételt ír elő a jogszerűen hozzáférhető művek és más védett teljesítmények bizonyos másolására, amennyiben a jogosult megfelelő módon nem zárta ki ezt a felhasználást. Nyilvánosan hozzáférhető internetes tartalomnál a jogfenntartás például géppel olvasható módon történhet; a tudományos kutatásra külön kivétel vonatkozik. A manifesztó ennél egyértelműbb, előzetes hozzájáruláson alapuló feltételt szeretne a zenegenerátorok betanításához.

Ez a különbség a magyar alkotóknak is számít. A nyilvánosan meghallgatható dal önmagában nem válaszolja meg, hogy a felvétel milyen feltételekkel másolható tanítási célra, történt-e megfelelő jogfenntartás, és ki rendelkezik az egyes jogokkal. A szolgáltató oldalán ugyanígy külön kérdés a hozzáférés jogszerűsége, a tanítás során végzett felhasználás és az esetleges engedély terjedelme.

Az előadó hangja külön döntési kérdés

A nevesített szerző vagy előadó utánzásának tilalma más helyzetet céloz, mint a tanítási anyagok engedélyezése. Egy ismert előadó felismerhető hangján megszólaló új felvétel azt a benyomást keltheti, hogy a művész közreműködött benne. A felhívás az ilyen utánzáshoz az érintett engedélyét kérné; nem részletezi azonban, miként kellene megállapítani, hogy egy eredmény már egy konkrét művészt utánoz.

A két hozzájárulás szerződésben sem cserélhető fel automatikusan. Egy hangfelvétel meghatározott célú felhasználásának engedélye nem mondja meg önmagában, készülhet-e az előadót felismerhetően utánzó új hanganyag. Ha pedig az előadó a hangja egy adott felhasználásához hozzájárul, attól még a felhasznált zenemű és felvétel jogait külön kell rendezni. A magyar alkotók számára ezért a hozzájárulás tárgya és terjedelme legalább olyan fontos lenne, mint maga az engedély ténye.

Jövedelem és megkülönböztetés: a követelés világos, a módszer nyitott

A harmadik pont igazságos jövedelmezőségi rendszert kér a szerzőknek és előadóknak az MI-vel generált zenék jogszerű felhasználásából. A felhívás nem ad díjtételt vagy felosztási képletet. Így a tényleges hatás azon múlna, mely felhasználások után keletkezik fizetési kötelezettség, kik részesülnek a bevételből, és milyen adatok alapján történik az elszámolás.

Az utolsó követelés az eredet átláthatóságáról szól: a szerző, az előadó és a közönség számára is felismerhetővé kellene tenni, hogy valódi emberi közreműködéssel készült felvételt vagy utánzatot hallanak. Ennek jelentősége túlmegy egy címke szövegén. Az előadó számára az azonosítható megszólalás, a hallgató számára a felvétel eredete válna világosabbá. A nyilatkozat konkrét jelölési formát és ellenőrzési módszert nem határoz meg.

Mit jelentene mindez az érintetteknek?

A követelések gyakorlati határát az mutatja meg, melyik döntés kinek a kezében lenne. A jelenlegi jogi keret és a javasolt változás különválasztása azért lényeges, mert a felhívás közzététele önmagában nem módosítja a már megkötött szerződéseket.

• Betanítás: a szerző és az előadó ma a rájuk vonatkozó jogokat, szerződéseket és az alkalmazható kivételeket vizsgálhatja. A javaslat szerint a zenegenerátor szolgáltatójának előzetes engedélyt kellene szereznie az érintett szerzőktől és előadóktól; a jogosultak arról dönthetnének, hozzájárulnak-e a tanítási felhasználáshoz.
• Utánzás: a hangját licencelő előadónál külön kérdés, hogy az engedély csak meglévő felvétel használatára vagy az őt felismerhetően utánzó új megszólalásra is kiterjed-e. A javaslat az utóbbit az érintett művész hozzájárulásához kötné; a szolgáltatónak ezt a felhasználási célt is tisztáznia kellene.
• Jövedelem: a szerző és az előadó számára az elszámolás alapja és a részesedés feltétele lenne döntő. A szolgáltatónak a jogosítás mellett azt is kezelnie kellene, mely felhasználások után jár díjazás. A felhívás az igazságos jövedelmet célként rögzíti, de a számítás módját későbbi szabályokra hagyja.
• Megkülönböztetés: a szolgáltató és a zenét közvetítő szereplők számára az eredetre vonatkozó tájékoztatás válna feladattá. Az alkotó és az előadó követhetőbb képet kapna a nevéhez vagy teljesítményéhez kapcsolódó utánzatokról, a közönség pedig arról, hogy emberi előadást hall-e.

A nyilatkozatot a támogatásokkal együtt a döntéshozókhoz kívánják eljuttatni. Egy későbbi jogszabálytervezetből derülhet ki, pontosan mely felhasználásokhoz kellene engedély, és hogyan működne a díjazás vagy az eredet megjelölése.

Olvassa el ezt is:

• A magyar dolgozók 63%-a használ MI-t, de a szabályzat lemaradt
• Világszerte 18,8%-ra nőtt az MI-használat – a mérésnek van vakfoltja