Munkahelyi MI-képzés: nincs kötelező óraszám vagy vizsgaszint

Az MI-rendszert szolgáltató vagy alkalmazó magyar munkáltatónak a rendszerrel a nevében dolgozó személyek felkészítését támogató intézkedéseket kell tennie: a rendelet 4. cikke nem szab meg egységes tanfolyamhosszt, és nem követeli meg meghatározott egyéni MI-jártassági szint garantálását. A felkészítés mélységét a résztvevők tudása, tapasztalata és képzettsége, a használat körülményei, valamint az MI alkalmazásával érintett emberek alapján kell megválasztani.

A munkáltató számára ezért a kiindulópont az, hogy ki melyik rendszert, milyen feladatra és milyen felelősséggel használja. Az alkalmi felhasználónak, a rendszeres alkalmazónak és a döntési felelősnek eltérő eligazítás lehet indokolt. A megtett intézkedést a szerepkörök, a tananyag, a résztvevők és a későbbi módosítások belső nyilvántartásával lehet áttekinthetővé tenni; ez szervezési javaslat, nem előírt űrlap.

Kit kell bevonni?

A felkészítendők körét a tényleges MI-használat alapján érdemes összeállítani. Ide tartozhat az a munkatárs, aki csak időnként kér szövegjavaslatot, az is, aki naponta dolgoz fel MI-kimenetet, és az is, aki az eredmény alapján másokat érintő döntést hagy jóvá. A munkaköri cím önmagában nem elég: azonos beosztásban is különbözhet a használt rendszer és a kimenet jelentősége.

A szervezet nevében eljáró külső közreműködőt sem célszerű automatikusan kihagyni. Ha a feladatához MI-rendszert működtet vagy használ, tisztázni kell, milyen hozzáférést kap, milyen eredményt ad át, és mely belső szabályokat kell ismernie. Az érintettek körét és a szükséges eligazítást a megbízás tartalma alapján lehet meghatározni.

Három munkaköri szint a tananyaghoz

Az alábbi szintek munkáltatói tervezési mintát alkotnak, nem jogszabályi kategóriák. Egy ember több szinthez tartozó feladatot is elláthat, ezért a besorolásnál a legnagyobb felelősséggel járó tényleges használatot is figyelembe kell venni. A tananyag akkor használható, ha a szervezet saját rendszereire és munkafolyamataira vonatkozik.

Alkalmi felhasználó

Az alkalmi felhasználónak rövid, konkrét eligazításra lehet szüksége az engedélyezett eszközökről, a bevihető adatok köréről és az MI által adott állítások ellenőrzéséről. Ilyen szerep lehet például azé, aki esetenként összefoglalót vagy szövegvázlatot kér. Tudnia kell, mikor kérjen segítséget, és mely eredményt nem továbbíthat ellenőrzés nélkül.

Ennél a szintnél elegendő kiindulás lehet az átadott útmutató változatának, az érintett szerepkörnek, az eligazítás időpontjának és a résztvevőknek a rögzítése. Az eligazítást akkor érdemes újraértékelni, ha új eszköz válik használhatóvá, vagy megváltozik a bevihető adatok köre. Ez változáshoz kötött felülvizsgálati javaslat, nem előírt ismétlési időköz.

Rendszeres alkalmazó

A rendszeres alkalmazó felkészítése a saját munkájában előforduló hibák felismerésére épüljön. Gyakorolja, hogyan ellenőriz egy MI-kimenetben szereplő tényt, mikor kell más forráshoz fordulnia, és mely eredményt kell szakmai jóváhagyásra továbbítania. A tananyag mélységét az is befolyásolja, hogy a kimenet belső munkát segít, vagy más embereknek szánt tájékoztatás alapjául szolgál.

A nyilvántartásban szerepelhet a tárgyalt munkafolyamat, a bemutatott ellenőrzési lépések és a résztvevők köre. Felülvizsgálatot indokolhat a rendszer működésének lényeges változása, új adatfajta használata vagy olyan visszatérő hiba, amelyre a korábbi eligazítás nem készített fel. Így a képzés tartalma a tényleges használattal együtt módosulhat.

Döntési felelős

Aki MI-vel támogatott eredményt hagy jóvá, annak a saját döntési helyzeteit kell megértenie. A felkészítés térjen ki arra, mire alkalmas a kimenet, milyen körülmények között kell további emberi ellenőrzés, és mikor nem elég az eredmény a jóváhagyáshoz. Ha a döntés emberek helyzetét befolyásolja, a példákban ennek a következménynek is meg kell jelennie.

Ehhez a szinthez a jóváhagyási pontokat, a felelős személyeket és a tisztázott továbbítási helyzeteket érdemes rögzíteni. A felkészítést akkor kell újragondolni, ha változik a döntési jogkör, a rendszer felhasználási célja vagy az érintettek köre. Egy vezető általános MI-kurzuson való részvétele önmagában kevés információt ad arról, hogy a saját jóváhagyási feladataira milyen eligazítást kapott.

Mivel igazolható a felkészítés?

A magyarul közzétett jogszabályszöveg intézkedéseket ír elő az MI-jártasság fejlesztésének támogatására, de nem nevez meg kötelező jelenléti ívet, vizsgát vagy tanúsítványt. A dokumentáció célja ezért annak bemutatása, hogy a munkáltató kiknek, milyen használathoz és milyen tartalommal szervezett felkészítést. A nyilvántartás formáját a saját működéséhez választhatja meg.

Áttekinthető belső bizonyítási láncot adhat az alkalmazott rendszerek és feladatok jegyzéke, a szerepkörönként választott tananyag, az eligazítások időpontja és résztvevői, valamint a változtatások rövid indoklása. Ezek javasolt iratok, nem külön előírt dokumentumtípusok. A puszta részvételi adatnál többet mond, ha a nyilvántartásból az is kiderül, miért kapott eltérő felkészítést az alkalmi felhasználó és a döntési felelős.

Hazai intézményi példa

A Széchenyi István Egyetem MI-irányelve rendszeres továbbképzést ír le az oktatók és az adminisztratív munkatársak számára az intézményi szabályokról és azok gyakorlati alkalmazásáról. Az irányelv az MI-t támogató eszközként kezeli, és hangsúlyozza a szakterületi felkészültséget, a kritikai gondolkodást és a felelős emberi döntést. Ez az intézmény saját feladataira szabott megoldása.

Más magyar munkáltatónál a szerepkörök és a tananyag különbözhetnek, de ugyanilyen világos kapcsolat teremthető a belső használati szabályok és a felkészítés között. Ha új rendszer kerül a munkafolyamatba vagy megváltozik egy munkatárs feladata, a korábbi besorolást és az ahhoz tartozó eligazítást is felül kell vizsgálni. A nyilvántartás így a következő képzési döntéshez is használható marad.

Olvassa el ezt is:

Munkahelyi MI-képzés: nincs kötelező óraszám vagy vizsgaszint

Kit kell bevonni?