Az Epyr 15 millió eurót kapott – a téglák a gázkazánt válthatják

A párizsi Epyr 2026. október 13-i közleményében 15 millió eurós, a SlateVC által vezetett Series A tőkebevonást jelentett be; a pénzből többek között a Papeco Orval-sur-Sienne-i papírgyárába tervezett, 35 MWh kapacitású hőtárolót készül megvalósítani. A Sesamers finanszírozási beszámolója az AENU, a Daphni, a WEPA Ventures, az OVNI Capital és az Aurum Impact részvételét sorolja fel.

Az Epyrnek már van működő ipari referenciája: berendezése gőzt ad a WEPA troyes-i papírgyárának, és ezzel a telephely földgázigényének egy részét váltja ki. A WEPA 2026. május 29-i közleménye szerint az egység három hónap kereskedelmi működés után a gyár gőzigényének mintegy negyedét fedezte; François Roposte üzemvezető így fogalmazott: „Electrifying a part of our steam production makes our production process more sustainable”. A Papecónál ígért teljes földgázkiváltás ezzel szemben a következő telepítés célja.

A tőke működő referencia mellé érkezik

A finanszírozás üzleti súlyát az adja, hogy az Epyr már túljutott az első ipari beépítésen. A következő feladat a troyes-i tapasztalat átültetése egy másik papírgyárba, nagyobb hőtárolóval és eltérő termelési feltételek között. A tőkebevonás az új egységek tervezését, kivitelezését és az európai terjeszkedést szolgálja; ezek várható eredmények, nem üzemelő rendszerek.

A befektetői névsorban a WEPA Ventures különösen fontos kapcsolat. A WEPA egyszerre ipari felhasználó és a finanszírozás résztvevője, így a befektetői érdeklődés mögött közvetlen üzemeltetési tapasztalat is áll. Ez azonban nem helyettesíti a következő projektek önálló teljesítményadatait: a hőigény, a meglévő gőzrendszer és a helyi áramvásárlás feltételei gyáranként változnak. A befektetés értékelése ezért nem áll meg a kör összegénél; az számít, hogy az Epyr tud-e hasonlóan megbízható hőellátást felépíteni újabb helyszíneken.

Hogyan dolgoznak a hőt tároló téglák?

Az Epyr megoldása időben választja szét az áram felvételét és az ipari hő leadását. Kedvezőbb árú órákban elektromos ellenállások levegőt melegítenek, a forró levegő pedig tűzálló tégláknak adja át a hőt. Amikor a gyárnak szüksége van rá, a tárolt energia a folyamat hőellátásába kerül. A téglák tehát nem tüzelőanyagok: a korábban felvett villamos energiát őrzik meg hő formájában.

A papírgyártásban a gőzigény nem feltétlenül akkor jelentkezik, amikor az áram a legolcsóbb. A tároló ezt az eltérést hidalja át, ezért a technológia értéke a berendezésen túl az energiairányításban rejlik. A vezérlésnek össze kell hangolnia a töltést az áramárral és a hőleadást a termeléssel. Ha a rendelkezésre álló olcsó áram ideje rövid, vagy a gyár hőigénye másképp alakul, a gazdasági eredmény is változik; egységes megtakarítási arányt ebből a működési elvből nem lehet levezetni.

A gázkazán kiváltása ebben a rendszerben nem azt jelenti, hogy a téglák önmagukban gőzt termelnek. Az elektromos fűtés és a tárolás együtt adhatja azt a hőt, amelyből az üzem a szükséges gőzt előállítja. Minél nagyobb részt tud így ellátni a folyamat, annál kevesebb hőt kell földgázból biztosítani. A tartalék kapacitás, a csatlakozás és az üzemmenet kérdése viszont az adott gyár rendszerén múlik.

Mit bizonyít a troyes-i papírgyár?

A WEPA-nál az Epyr technológiája már a termelés része, ezért a referencia több egy műszaki demonstrációnál. A hőtárolót egy működő üzem gőzhálózatához kellett illeszteni úgy, hogy a papírgyártás folytatódjon. A telepítés az ipari folyamatok megszakítása nélkül zajlott. A ténylegesen átadott gőz mutatja, hogy a hő tárolása és későbbi felhasználása ebben a környezetben üzemszerűen megoldható.

A közölt eredmény pontos tárgya a troyes-i telephely gőzigénye. Ez a mérték nem azonos az egész vállalat energiafelhasználásával, és nem mondja meg, hogy más gyárban mekkora gázkiváltás lehetséges. Az üzemeltetési tapasztalat mégis lényeges: a beruházónak és az ipari vevőnek nem pusztán egy tervezett hőtároló elvi működését kell megítélnie, hanem azt is, hogyan illeszthető egy meglévő termelési folyamatba. A troyes-i eset erre ad konkrét, bár egyetlen telephelyhez kötött választ.

A Papeco-projekt a szolgáltatási modellt teszi próbára

A Papeco Orval-sur-Sienne-i üzemében a papír szárításához szükséges hőt jelenleg földgázból állítják elő. A tervezett egység célja ennek a gázigénynek a teljes kiváltása villamos energiával; az Epyr a hőtároló telepítésére kapott megbízást, az Energy Pool pedig a villamosenergia-oldali rugalmasság és az üzemeltetés feladataiban vesz részt. A cél merészebb, mint a WEPA-nál már elért részleges kiváltás, de teljesülését csak az üzembe helyezés utáni hőellátás és gázfelhasználás mutathatja meg.

Az Epyr Heat-as-a-Service konstrukcióban is kínálja a megoldást: a technológiát rendszerintegrációval, energiairányítással és szükség esetén külső finanszírozással kapcsolja össze. A gyár számára így a lényeg a rendelkezésre álló ipari hő, miközben a töltés időzítése és a tároló működtetése a szolgáltatás része. A modell csökkentheti a vevő saját projektfejlesztési terhét, de az ár, a finanszírozási költség és a teljesítménykockázat szerződésenként dől el. Nyilvános összehasonlítható díjak hiányában a troyes-i műszaki eredményből nem következik automatikusan a papecói hő ára.

A következő érdemi fejlemény a Papeco-egység üzembe helyezése lesz. Akkor válik mérhetővé, hogy a már bizonyított részleges gőzellátásból az Epyr képes-e egy másik papírgyár teljes, szolgáltatásként szervezett gázkiváltását megvalósítani.

Olvassa el ezt is:

• 4 millió eurót kapott a Fleuret – a pentestből folyamatos szolgáltatás lesz
• A Clastix 2,9 millió eurót kapott – ez az első külső tőkéje
• A Duqu 1,5 millió eurót kapott, de a számla a vállalkozónál marad